Fiume, az egyetlen magyar tengeri kikötő

Manapság Fiumébe (horvátul Rijeka) csak nyaralni járunk, azonban a város jelentős szereppel bír országunk történelmében, mivel hazánk egyetlen tengeri kikötője volt Fiume a történelem során. Hazánkban sokakat foglalkoztat Magyarország múltja, ilyen a Fiume Barátai Egyesület is, melynek célja, hogy méltó emléket állítson a közéletben, a közbeszédben Fiuméről.

Cikkünkben azt fogjuk megvizsgálni, hogyan is lett Fiume a tengeri kereskedelem központja.

Néhányan úgy gondolhatják, hogy a város kikötőjének és környékének rohamos fejlődése Mária Teréziának köszönhetően indult el, aki felismerte, hogy egy magyarországi kikötővel a magyar gazdaság számára lehet új piacokat szerezni és persze közvetve a királyi jövedelmeket is lehet növelni. A 18. században még III. Károly uralkodása alatt épült meg a Karolina-út, amely Károlyvárosból, Fiuméba vezetett. 1779. április 23-án Magyarországhoz csatolták (a törvény 1807-es szentesítésével), a Habsburgokhoz csak Napóleon bukása után került vissza a város és környéke.

Az 1830-as évektől beköszöntő reformkor a tengeri kereskedelemre is nagy hatással volt, azonban egészen 1847-ig a tervek csak tervek maradtak. A kikötő rendszeres fejlesztésére azonban ekkor, 1847-ben került sor. A munkálatok azonban nagyon lassan haladtak, sőt az 1848/49-es események hatására az építkezést szüneteltették.

A város és környéke az 1848-1868 közötti időszakban ismételten Horvátországhoz tartozik. 1868-ban a kiegyezés eredményeképpen, mint külön testet, Magyarország sokadszorra is megszerezte, cserébe viszont a magyar kormánynak le kellett mondania 3 magyar vármegyéről. Ettől kezdve indult be a város is kikötőjének folyamatos fejlődése, az ország belsejével történő összekötése.